Régmúlt fotózás

A fényképezés nem más, mint a külvilág mechanikus leképezése az ember közvetlen beavatkozása nélkül. A maradandó leképezéshez két alapvető feltétel szükséges: egy olyan optikai rendszer, mely a leképezést végrehajtja, illetve egy olyan fényérzékeny felület, mely az optikán keresztül érkező képet rögzíti és tartósan megőrzi. A különböző kutatások a XIX. sz. elején teremtették meg a mechanikus leképezés feltételeit.

Valamennyi gép azonos abban, hogy a látványról egy fényérzékeny réteggel bevont filmen vagy lemezen, lencse segítségével látens képet hoz létre a fényérzékeny rétegben. Előhívás során ezt a látens képet hívjuk elő. A fényérzékeny rétegre bocsátott fény mennyiségét kétféleképpen szabályozhatjuk: vagy a megvilágítási idővel, vagy a fényrekeszek (blendék) változtatásával.

Az ipari forradalom korszakában, a megerősödő polgárság luxus- és presztízsigénye az arcképfestés nagymértékű fellendülésével járt. Ennek gépesítésén is többen fáradoztak, köztük J. N. Niépce litográfus már 1814 óta készített fényképeket. 1827-ben elkészítette az első fényképet.

  (Joseph Nicéphore Niépce 1827-ből)

Színes fotó

A világ első színes felvételét az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben. Őt több jobb illetve kevésbé jó próbálkozás követte, de a színes képek egészen az 1910-es évekig ritkaságszámba mentek, főleg kézzel színezték őket. Az első színesfilmet 1907-ben hozta forgalomba a Kodak, mely az autokróm eljárásra épült, de a színeket teljesen valóságosan visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett, mikor (szintén a Kodak cég) piacra dobta előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét.

(Első színes fotót Clerk Maxwell készítette 1861-ben)